Visiting day!

Bizony ám, túl estünk a nagy ceremónián . . . a híres látogatáson. Papa, mama, anya, apa, kistestvér, nagytestvér, barátnők tódulata árasztotta el a tábort szombaton. Már a nagy eseményt megelőző napokban nagy volt a sürgés forgás . . . szombatra mindennek tökéletesnek kellett lennie, hogy amikor majd jön a gazdag apuci, akkor mindent rendben találjon :D. Kb. 2 000 körüli létszámúra nőttük ki magunkat, ami azért nem volt semmi.
Afternoon shift-es beosztásba raktak (délutáni műszak), így tehát sokáig aludhattam és részesülhettem abban az ’élményben’ , hogy végignézhettem a nagy találkozást. Először picit vicces volt, ugyanis a kislányok álltak a faviskók előtt a hozzátartozók meg a parkolónál s közben a hangosbemondóban elkezdtek visszaszámolni, hogy még 5 perc van a találkozásig, aztán 4, majd 3 és így tovább . . . amikor elérték a nullátt a két szembenálló fél eszeveszett rohanásba kezdett . . . :) a szülőknél lufik meg mindenféle giccsek és őrült nagy sikításokat lehetett hallani . . . örömujjongások, örömkönnyek, nagy emocionális megnyilvánulások – na ez a része már megható volt . . . és irigylésre méltó . . . pár másodpercre eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne HA én is találkozhatnák a szeretteimmel és milyen jó lenne, HA ők is itt lehetnének . . . aztán amint rajtakaptam magam, hogy nagyon is belefeledkeztem a dolgokba és már ömlenek a könnyeim, akkor máris leállítottam az álmodozást és visszatértem a való világba :D. Menni kellett dolgozni a nagy durranás miatt 1 órával korábban kezdtem, ami déli 12 órát jelentett. Akartam vinni fényképezőgépet, mert gondoltam, hogy nagy lesz a cécó, végülis nem vittem, amit aztán meg is bántam . . . minden pompázott, csillogott-villogott. Különleges elrendezés a teremben, ünnepi terítők, gyümölcs s zöldségkreációk, minden ami szem szájnak ingere. . . sőt kaptunk új kötényt is, hogy szép tiszták legyünk :D. Mindenkinek külön személyre szabott feladata volt, ilyenek mint pl. Garbage bin manager :D(szemét kukás), Restroom leader (WC-s):D . . . személy szerint a Trophy room felügyeletét kaptam . . . a Dining hallba (ebédlő) nem fértek be az emberkék, ezért ott is kajeszoltak. Feladatom a következő volt: ott kellett állnom s mosolyognom kellett :D . . . meg néha-néha letörölni egy-egy asztalt, miután elhúzták a csíkot. Plusz ha valakinek valamilyen óhaja-sóhaja volt, azt kellett teljesítenem. Bevallom kellemesen csalódtam az emberekben . . . nagyon kedvesek voltak s mosolygósak. Nem néztek le, amiért én nem vagyok milliomos s talpig fehér uniformisban latex kesztyűvel a kezemen várom a kívánságaikat . . . vagy ha mégis, akkor nagyon jól palástolták
:D. Vicces volt, mert volt egy család, aki a távozáskor megjegyezte, hogy milyen jó munkát végeztünk és hogy szép rendezett-szervezett az egész akció, amit én természetesen megköszöntem . . . s a következő kérdésük az volt, hogy honnan vagyok :DDDD . . . szóval abban, hogy Thank you so much-ban volt annyi akcentus, hogy máris kiszúrták idegen mivoltomat :DDDD. Miután mondtam nekik, hogy európai vagyok, mindjárt felcsillant a szemük és kérdések soraival halmoztak el :D, nagyon aranyosak voltak és aminek a leginkább örültem, hogy az érthetően beszélő fajtából valók :DDD . . . ezt írom azért, mert volt olyan faszi, aki odajött valami kérdéssel, amit 3x mondattam el vele, majd annyit tudtam neki mondani, hogy sajnos nem tudok segíteni, kérdezze meg az illetékest és elnavigáltam minél messzebbre magamtól :D . . . te jó ég, hogy az hogy beszélt :S . . . csoda, hogy a nyelvét nem harapdálta szét :D.
Na de térjünk csak rá a fazonokra néhány szó erejéig . . . mivelhogy megéri írni róluk :D. A világmárkák csak úgy villogtak, kinek a kezén, kinek a lábán :D . . . volt egy néni, aki járókerettel totyorgott be a terembe, keze-lába körme vérvörös lakkal festve, szája szintén . . . arcából többet nem lehetett látni az óriási kalaptól :D . . . annyira tipikusak voltak, mint a filmekben :D. A nagypapik többsége fehér zokniban ékeskedett, ami szinte hogy térdig fel volt húzva :DDD, tipikus golfnadrág . . . nem két eurós karóra meg nem tescos napszemüveg :D. Aztán volt a Tina Turner rocknagyi kategória, meg a woodstock-os hippi stíl :DDD . . . szóval volt itt minden :D.
A nagy haccacáré miatt jött 10 emberke segíteni a szomszédos táborból, akik örömmel fitogtatták a más nemzetekbeli társaiktól eltanult, nem konkréttan szalonképes szavakból, kifejezésekből álló tudásukat :DDD.
A szülők viszonylag időben lekoptak, aztán megvacsoráztattuk a gyerekeket, előtte magunkat :D, majd este Mail Beauty választás volt (Férfi szépségverseny), ami azért volt érdekes s szórakoztató, mert a versenyzők nőknek voltak beöltözve :DDD . . . annyit cinnyorogtunk. Mindegyiknek leborotválva a lába, az arca . . . s ahogy a kifutón végigtopogtak magassarkúban meg kis ruhácskákban, parókákban, kifestve . . . brutális volt :DDD. Volt zsűri is – csajok fiúknak öltözve :D. Nem volt elég felvonulniuk, mindegyiktől más-más kérdést kérdeztek . . . természetesen a „Világbéke” a mondannivalók többségében szerepelt, na meg Justin Bibel is :DDD. (Nem tudom, hogy így irják e, annyira azért nem érdekel, hogy utána nézzek). A díjat Flyus nyerte, aki közülünk való – konyhás :D.
Megint „kicsit” túlrizsáztam a dolgot :D . . . sajnálom génekben van :DDD

Sok-sok cmukkot haza . . . sokszor ölellek Titeket! Természetesen hiányoztok!!! Ééés még mindig nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben, ami épp Amerikában villog :D, pá-pá.